Ha jogot tanul az ember, akkor legalább egymilliószor belefut Janusba, és az ő híres-nevezetes két arcába. Én sem voltam ezzel másképp,, és egy darabig valóban el is hittem, hogy ez a kétarcúság mindig, minden esetben megállja a helyét. Aztán ahogy az idő telt, rá kellett jönnöm, hogy bizony a jognak sokkal több arca van. Persze a kettősség megvan, csak mind a két arcnak ezer meg ezer másik arca van. Nem szeretnék itt belemenni komoly jogfilozófiai kérdésekbe, mert egyrészt nem az én tisztem, másrészt azt hiszem Visegrády professzornál úgysem lehetek jobb, de egy aspektus tekintetében mindenképpen helytállóak a megfigyeléseim.
Mégpedig abban a kérdésben, hogy mitől jó jogász egy jogász. Erről nyilván igen sarkos elképzeléseim voltak még az egyetem alatt, és meg voltam róla győződve, hogy enyém az egyetlen szent igazság. Aztán eltelt az öt év, és az elképzeléseimet úgy, ahogy volt, dobhattam ki a kukába. Mert hogy munkáim során annyiféle emberrel dolgoztam együtt, hogy nyilvánvalóvá vált számomra: nincsenek kőbe vésett szabályok. Ennek ellenére megkíséreltem a lehetetlent, és mégiscsak megtalálni azokat az alap, mondhatni pillér szerű dolgokat, amelyek minden különbözőség ellenére mégiscsak ott kell legyenek egy jó jogászban.(Természetesen ennek a blognak a keretei között szakmai kérdéseket is meg óhajtok osztani, vitatni, így ezt a bejegyzést kérem mindenki tekintse ráhangolódásnak.)
Az alábbiakban ki is fejtem, hogy miért gondolom azt, amit gondolok. Természetesen ez a lista minden körülmények között vita tárgyát képezheti, hiszen könnyen meglehet, hogy elsiklottam valami felett, vagy pedig túl komolyan vettem egy másik dolgot. Kezdjük is.
1) Elhivatottság
Természetesen ez az első és legfontosabb, hiszen enélkül minden lesz az emberből, csak jó jogász nem, a karrier út pedig kimerül egy irodai asztal életünk végéig való birtoklásában.
Tapasztalatból tudom, hogy sokan úgy mennek a jogi egyetemre, hogy egyáltalán nem érdekli őket az egész, csupán a szülői nyomásnak akarnak eleget tenni. Ezen emberek többsége egyébként a legritkább esetben fejezi be az egyetemet tíz éven belül. Akadnak olyanok is, akik egyetem közben ráeszmélnek, hogy mégiscsak nekik való ez a szakma, de vannak olyanok is, akik mindig is ezt akarták csinálni. Mint például én. És ennek ellenére még nekem is sikerült elbizonytalanodnom a korai években azt illetően, hogy biztos jól választottam-e, hiszen mindamellett, hogy ez egy nagyon szép és hasznos szakma tud lenni, nem könnyű feldolgozni azt az óriási felelősséget, ami az ember vállát nyomja.
2) Felkészültség
Az előző ponthoz kapcsolódik, hiszen mit sem ér az elhivatottság szakmai felkészülés nélkül, főleg a mi szakmánkban és országunkban, ahol a folyamatos törvénymódosítás lassan a napi rutin képezi. Ami pedig ugye magával vonja a jogszabályok egyre silányabb minőségét, akkora joghézagokkal, hogy még Gulliver is minden további nélkül átférne rajtuk.
Ezekben a vészterhes időkben (és egyébként sem) engedhetjük meg magunknak, hogy felkészületlenek, süketek vagy vakok legyünk, hiszen nagy szükség van hozzáértőkre, akik meg tudnak oldani egy bonyolultabb ügyet, esetleg előrébb tudnak segíteni olyanokat, akiknek sajnos nem adatott meg, hogy egy ügyvéd, jogász legyen a barátjuk, vagy családtagjuk.
3) Nyitottság
No igen, ennek a pontnak a listában elfoglalt előkelő helye nyilván meglepetés, én mégis azt gondolom, hogy a tökéletes helyet választottam meg neki, ugyanis semmi sem bosszantóbb, mikor egy a jövő megoldásaira, gondolataira süket kollégával hozza össze az élet az embert, olyannal, aki képtelen beletörődni abba a nem elhanyagolható ténybe, hogy az idők bizony változnak, és változnak vele a szabályok is.
Ez valamelyest habitus kérdése, de úgy gondolom, hogy kellő odafigyeléssel nyitottá lehet válni, hiszen lássuk be, nem célszerű egy új ügyet régi szabály alapján elbírálni. És bármennyire nonszensznek hangzik is e kritika, én mégis bizton állíthatom, hogy vannak ilyen emberek, jómagam is belefutottam már párba.
4) Alázat és tisztelet
És hogy mi iránt? Az élet, az érték a munka és a szakma iránt.
Egyértelmű ugye? Nos, nekem és bizonyos embereknek valóban az, de ismerek olyan kollégát, aki minden további nélkül megállítaná a világ folyását, csak mert ő a Földön van. Őket én egyszerűen csak ignorálom, mert távol álljon tőlem, hogy bátorítsam az efféle, meglehetősen primitív hozzáállást.
Én ezekkel az emberekkel ellentétben úgy gondolom, hogy nem az emberek vannak miértünk, hanem mi az emberekért. Nekünk kell segíteni, hogy minden, amit nagyjaink jogszabályba foglaltak, úgy valósuljon meg, ahogy az a legtökéletesebben beleillik a rendszerbe. Tisztelnünk kell mindeközben mások életét, hiszen akárcsak az orvosok, mi is életekkel operálunk, olyan döntések vannak a kezünkben, amelyek emberi sorsokat változtathatnak meg, így úgy gondolom, hogy a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, a szándékainkat és a tudásunkat. És ha kell, nem csak megvizsgáljuk, de felül is bíráljuk őket.
5) Jó logikai képességek
Sokszor hallottam már, hogy könnyű a jogászoknak, mert csak be kell nyalni egy csomó anyagot, és dombon a tanya. Én ilyenkor szeretem megkérdezni, hogy és szerinted mégis hogyan működik a jog? Persze érkeznek a válaszok, amelyek a legkevésbé sem fedik a valóságot, amiken jókat szoktam derülni, majd felvilágosítom az illetőt, hogy a dolgok menete bizony egészen más, és ilyenkor már belátják, hogy bizony, mégsem olyan egyszerű ez az egész.
A jog maga egyébként szerintem egy végtelenített sakkjátszma. Talán ezért, talán nem, nem tudom, de nemrég jómagam is elkezdtem sakkozni. És bár a tehetségem a játék tekintetében megkérdőjelezhető, mégis sok dolgot lehet belőle tanulni, az előre gondolkodás képességéről pedig ne is beszéljünk.
6) Ne féljünk a konfliktustól
Sok olyan kollégát ismerek, akiknek a rémálmai tárgyát képezi, ha valamilyen jogi kérdésben vitába kell bonyolódni, inkább hallgatnak, pedig lehet, hogy a jó megoldás a birtokukban van.
Én személy szerint szívesen keveredem jóindulatú vitába, mert úgy gondolom csak ez, a vita, az együtt gondolkodás, és a korábban fennálló dolgok folyamatos kritikával illetése vihet előre minket. Ha nem így lenne, akkor még mindig várhatnánk a király kegyére.
7) Csapatmunka
Teljesen nyilvánvaló, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és mindenki a saját karrierjét szeretné építeni. De bármennyire is erre törekszik az ember, mindig észben kell tartani, hogy ez nem egy egyszereplős darab a színházban, hanem egy jól megkomponált szimfónia, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe, hogy úgy mondjam hangszere, és ha valaki kiáll a sorból pusztán azért, hogy magának hírnevet szerezzen, elrontja az egész darabot. Így nagyon fontos, hogy mindenki a saját dolgát végezze úgy, hogy mindeközben együttműködik a darab további zenészeivel.
Ennyi lett volna, amelyet ezekről a dolgokról gondolok. Ha esetleg valakinek hozzáfűznivalója van, azt nagyon szívesen veszem, hiszen mindamellett, hogy megfogalmaztam ezeket az észrevételeket, tartom is magam hozzájuk, így adva teret magamnak a további fejlődésre.
A következő bejegyzéseimben egy számomra kedves témát fogok feldolgozni, nevezetesen a devolúciót, melynek keretein belül megvizsgálom a kelta kisebbségek helyzetét az Egyesült Királyságban.
Két vagy több arc?
2012 december 13. | Szerző: LadyEdna
Ha jogot tanul az ember, akkor legalább egymilliószor belefut Janusba, és az ő híres-nevezetes két arcába. Én sem voltam ezzel másképp,, és egy darabig valóban el is hittem, hogy ez a kétarcúság mindig, minden esetben megállja a helyét. Aztán ahogy az idő telt, rá kellett jönnöm, hogy bizony a jognak sokkal több arca van. Persze a kettősség megvan, csak mind a két arcnak ezer meg ezer másik arca van. Nem szeretnék itt belemenni komoly jogfilozófiai kérdésekbe, mert egyrészt nem az én tisztem, másrészt azt hiszem Visegrády professzornál úgysem lehetek jobb, de egy aspektus tekintetében mindenképpen helytállóak a megfigyeléseim.
Mégpedig abban a kérdésben, hogy mitől jó jogász egy jogász. Erről nyilván igen sarkos elképzeléseim voltak még az egyetem alatt, és meg voltam róla győződve, hogy enyém az egyetlen szent igazság. Aztán eltelt az öt év, és az elképzeléseimet úgy, ahogy volt, dobhattam ki a kukába. Mert hogy munkáim során annyiféle emberrel dolgoztam együtt, hogy nyilvánvalóvá vált számomra: nincsenek kőbe vésett szabályok. Ennek ellenére megkíséreltem a lehetetlent, és mégiscsak megtalálni azokat az alap, mondhatni pillér szerű dolgokat, amelyek minden különbözőség ellenére mégiscsak ott kell legyenek egy jó jogászban.(Természetesen ennek a blognak a keretei között szakmai kérdéseket is meg óhajtok osztani, vitatni, így ezt a bejegyzést kérem mindenki tekintse ráhangolódásnak.)
Az alábbiakban ki is fejtem, hogy miért gondolom azt, amit gondolok. Természetesen ez a lista minden körülmények között vita tárgyát képezheti, hiszen könnyen meglehet, hogy elsiklottam valami felett, vagy pedig túl komolyan vettem egy másik dolgot. Kezdjük is.
1) Elhivatottság
Természetesen ez az első és legfontosabb, hiszen enélkül minden lesz az emberből, csak jó jogász nem, a karrier út pedig kimerül egy irodai asztal életünk végéig való birtoklásában.
Tapasztalatból tudom, hogy sokan úgy mennek a jogi egyetemre, hogy egyáltalán nem érdekli őket az egész, csupán a szülői nyomásnak akarnak eleget tenni. Ezen emberek többsége egyébként a legritkább esetben fejezi be az egyetemet tíz éven belül. Akadnak olyanok is, akik egyetem közben ráeszmélnek, hogy mégiscsak nekik való ez a szakma, de vannak olyanok is, akik mindig is ezt akarták csinálni. Mint például én. És ennek ellenére még nekem is sikerült elbizonytalanodnom a korai években azt illetően, hogy biztos jól választottam-e, hiszen mindamellett, hogy ez egy nagyon szép és hasznos szakma tud lenni, nem könnyű feldolgozni azt az óriási felelősséget, ami az ember vállát nyomja.
2) Felkészültség
Az előző ponthoz kapcsolódik, hiszen mit sem ér az elhivatottság szakmai felkészülés nélkül, főleg a mi szakmánkban és országunkban, ahol a folyamatos törvénymódosítás lassan a napi rutin képezi. Ami pedig ugye magával vonja a jogszabályok egyre silányabb minőségét, akkora joghézagokkal, hogy még Gulliver is minden további nélkül átférne rajtuk.
Ezekben a vészterhes időkben (és egyébként sem) engedhetjük meg magunknak, hogy felkészületlenek, süketek vagy vakok legyünk, hiszen nagy szükség van hozzáértőkre, akik meg tudnak oldani egy bonyolultabb ügyet, esetleg előrébb tudnak segíteni olyanokat, akiknek sajnos nem adatott meg, hogy egy ügyvéd, jogász legyen a barátjuk, vagy családtagjuk.
3) Nyitottság
No igen, ennek a pontnak a listában elfoglalt előkelő helye nyilván meglepetés, én mégis azt gondolom, hogy a tökéletes helyet választottam meg neki, ugyanis semmi sem bosszantóbb, mikor egy a jövő megoldásaira, gondolataira süket kollégával hozza össze az élet az embert, olyannal, aki képtelen beletörődni abba a nem elhanyagolható ténybe, hogy az idők bizony változnak, és változnak vele a szabályok is.
Ez valamelyest habitus kérdése, de úgy gondolom, hogy kellő odafigyeléssel nyitottá lehet válni, hiszen lássuk be, nem célszerű egy új ügyet régi szabály alapján elbírálni. És bármennyire nonszensznek hangzik is e kritika, én mégis bizton állíthatom, hogy vannak ilyen emberek, jómagam is belefutottam már párba.
4) Alázat és tisztelet
És hogy mi iránt? Az élet, az érték a munka és a szakma iránt.
Egyértelmű ugye? Nos, nekem és bizonyos embereknek valóban az, de ismerek olyan kollégát, aki minden további nélkül megállítaná a világ folyását, csak mert ő a Földön van. Őket én egyszerűen csak ignorálom, mert távol álljon tőlem, hogy bátorítsam az efféle, meglehetősen primitív hozzáállást.
Én ezekkel az emberekkel ellentétben úgy gondolom, hogy nem az emberek vannak miértünk, hanem mi az emberekért. Nekünk kell segíteni, hogy minden, amit nagyjaink jogszabályba foglaltak, úgy valósuljon meg, ahogy az a legtökéletesebben beleillik a rendszerbe. Tisztelnünk kell mindeközben mások életét, hiszen akárcsak az orvosok, mi is életekkel operálunk, olyan döntések vannak a kezünkben, amelyek emberi sorsokat változtathatnak meg, így úgy gondolom, hogy a legkevesebb, amit megtehetünk, hogy megvizsgáljuk önmagunkat, a szándékainkat és a tudásunkat. És ha kell, nem csak megvizsgáljuk, de felül is bíráljuk őket.
5) Jó logikai képességek
Sokszor hallottam már, hogy könnyű a jogászoknak, mert csak be kell nyalni egy csomó anyagot, és dombon a tanya. Én ilyenkor szeretem megkérdezni, hogy és szerinted mégis hogyan működik a jog? Persze érkeznek a válaszok, amelyek a legkevésbé sem fedik a valóságot, amiken jókat szoktam derülni, majd felvilágosítom az illetőt, hogy a dolgok menete bizony egészen más, és ilyenkor már belátják, hogy bizony, mégsem olyan egyszerű ez az egész.
A jog maga egyébként szerintem egy végtelenített sakkjátszma. Talán ezért, talán nem, nem tudom, de nemrég jómagam is elkezdtem sakkozni. És bár a tehetségem a játék tekintetében megkérdőjelezhető, mégis sok dolgot lehet belőle tanulni, az előre gondolkodás képességéről pedig ne is beszéljünk.
6) Ne féljünk a konfliktustól
Sok olyan kollégát ismerek, akiknek a rémálmai tárgyát képezi, ha valamilyen jogi kérdésben vitába kell bonyolódni, inkább hallgatnak, pedig lehet, hogy a jó megoldás a birtokukban van.
Én személy szerint szívesen keveredem jóindulatú vitába, mert úgy gondolom csak ez, a vita, az együtt gondolkodás, és a korábban fennálló dolgok folyamatos kritikával illetése vihet előre minket. Ha nem így lenne, akkor még mindig várhatnánk a király kegyére.
7) Csapatmunka
Teljesen nyilvánvaló, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és mindenki a saját karrierjét szeretné építeni. De bármennyire is erre törekszik az ember, mindig észben kell tartani, hogy ez nem egy egyszereplős darab a színházban, hanem egy jól megkomponált szimfónia, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe, hogy úgy mondjam hangszere, és ha valaki kiáll a sorból pusztán azért, hogy magának hírnevet szerezzen, elrontja az egész darabot. Így nagyon fontos, hogy mindenki a saját dolgát végezze úgy, hogy mindeközben együttműködik a darab további zenészeivel.
Ennyi lett volna, amelyet ezekről a dolgokról gondolok. Ha esetleg valakinek hozzáfűznivalója van, azt nagyon szívesen veszem, hiszen mindamellett, hogy megfogalmaztam ezeket az észrevételeket, tartom is magam hozzájuk, így adva teret magamnak a további fejlődésre.
A következő bejegyzéseimben egy számomra kedves témát fogok feldolgozni, nevezetesen a devolúciót, melynek keretein belül megvizsgálom a kelta kisebbségek helyzetét az Egyesült Királyságban.
Oldal ajánlása emailben
X