A megvalósítás kezdetei és Wales
2013 január 25. | Szerző: LadyEdna |
A megvalósítás kezdetei
A XX. század utolsó évtizedeiben a politikai közbeszéd egyik meghatározó elemévé vált a brit alkotmányos berendezkedés reformjának szükségessége.
Már az 1997-es választásokat megelőzően hallani lehetett Tony Blair ígéreteit. 1995 folyamán többször kijelentette, hogy az esetleges Blair-kabinet első lépésként törvénybe iktatná a skót parlament intézményét, és kidolgozná az ezzel járó alkotmánymódosításokat. Azonban ahogy közeledtek a választások, Blair és csapata egyre kevesebbet beszélt a decentralizációról, mígnem 1996 júniusában váratlan változás állt be a Munkáspárt Skócia- és devolúció politikájában.
Blair az edinburghi beszédében kijelentette, hogy a Munkáspárt választási győzelme esetén a skót parlament ügyét a törvényhozás előtt népszavazásra javasolja. A népszavazás kérdőívén azonban nemcsak a parlament felállításának eldöntésére irányuló kérdés szerepelne, hanem második kérdésként a parlamenti adókivetési jog és annak mértéke. Ez a kijelentés meglehetősen sokkolta az akkori közvéleményt, hiszen azt sugallta, hogy ha létre is jöhet parlament Skóciában, fennáll annak a lehetősége, hogy nem rendelkezik majd adókivetési joggal, ami jelentősen csökkentené a parlament önrendelkezési jogát.
Ez után azonnal lemondott John McAllion, aki a párt szóvivője volt devolúciós és skót ügyekben indoklásában elmondta: „Az adó mértékének meghatározása Skóciában magának a parlament koncepciójának alapgondolata. Az olyan parlament, amely nem emelheti, illetve csökkentheti az adókat, nem is igazi parlament.” (The Glasgow Herald, 1996. június 29.)
Tony Blair mindezek ellenére eltökélte a devolúció megvalósítását, noha ez a korábbi nyilatkozataiból nem derült ki egyértelműen. Az új közép, vagyis a Munkáspárt programja azonban a régebbi tervezetekkel szemben nem önálló kérdésként fogalmazta meg a devolúciót, hanem gazdasági, szociális és alkotmányos reformok egymással összefüggő sorába illesztette.
Az 1997-es választások közeledtével minden párt kidolgozta a saját programját, amibe többnyire a devolúciót is beleillesztette, mivel felismerték annak időszerű és szükségszerű voltát.
A pártok programja az alábbiak szerint csoportosult:
Liberális Demokrata Párt: a törvényhozói devolúciót Angliára is kiterjesztve végső soron Nagy-Britannia föderalizálására törekedett.
Konzervatívok: csupán az adminisztratív devolúciót tartották elfogadhatónak, mivel a törvényhozói alternatíva elfogadása a királyság széteséséhez vezethet, másrészt a bürokrácia kiterjesztésével további terheket róna az adófizetőkre, s nem igazolható tömeges támogatottsága sem.
Skót Nemzeti Párt és Wales pártja: mindkettő a nemzeti függetlenséget hangoztatta.
Munkáspárt: a korábbi javaslatok alapján a „gördülő devolúció” bevezetésében látta a megoldást.
Az 1997-es választások győzelmet hoztak a Munkáspártnak, és míg az előző törvényjavaslatok előterjesztése során a párt többsége a nemzeti pártok képviselőitől is függött, addig most 177 mandátumos többséggel rendelkezett. Ennélfogva a választási program alapján nem a parlamenti többség érdekében írhatták ki a referendumokat.
A Blair-kormányzat az alábbi reformokat indította el:
– a skóciai parlament, valamint a walesi és az északír nemzetgyűlések tárgyában népszavazás tartása
– kormányzati szintű koordinációs testületek (Devolúciós Bizottság, Közös Miniszteri Bizottság, Brit-Ír Kormányközi konferencia, Brit-Ír Tanács) létrehozása
– kétoldalú egyezmények (konkordátumok) aláírása a brit és a devolúciós kormányzatok között
– az 1999 májusában megszüntetett Skót és Walesi Hivatal helyett miniszteriális jellegű Skócia Hivatala (Scotland Office) és Wales Hivatala (Wales Office) felállítása abból a célból, hogy a Westminster számára fenntartott törvényhozási hatáskörök tárgyalásakor képviseljék a skót, illetve a walesi érdekeket
– a nagy londoni önkormányzat visszaállítása közvetlenül választott polgármester vezetésével
– Anglia területén regionális fejlesztési ügynökségek és regionális kamarák felállítása majdani regionális gyűlések előzményeként
Fontos hangsúlyozni, hogy a fentiek nem érintették a külügyet, a belügyet, a védelmi és gazdaságpolitikát, ennélfogva Westminster szupremáciáját és Nagy-Britannia egységét.
A ’97-es népszavazás után 1998-ban tartottak még egy referendumot, melynek fő kérdése volt, hogy felállítsák-e a Nagy Londoni Hatóságot (Greater London Authority). A szavazók meglepően magas arányban támogatták. A GLA-t egy választott vezetőként képzelték el, a valóságban azonban hasonlóan más szervekhez felelősséggel tartozik a felettes szerveknek. Számos nézet a regionális kormányzás ezen rendszerét használhatónak, és többé-kevésbé folyamatosnak tekinti, ugyanakkor azonban megjegyzik, hogy bizonyos kérdésekben jobb lenne elválasztani a Kormánytól.
A brit kormány már korábban beleegyezett abba, hogy a decentralizált hatalmat rábízzák a skót parlamentre és vezetésre, a nemzetgyűlésre Walesben, és egy hosszabb devolúciós folyamat során Anglia többi régiójára is.
2003 júniusában Skócia, Wales, Észak-Írország és a Brit Kormány megkötötte a Machinery of Government Changes nevű megállapodást. Ennek alapján azok a szervek, amelyek a fenti területek igazgatását végezték a Miniszterelnök-helyettes Hivatalából átkerültek az Alkotmányos Ügyek Hivatalába (Department for Constitutional Affairs – DCA).
A Brit Kormány 2002. május 9-én közölte a Fehér Könyv regionális kormányzásra vonatkozó részét (A „Te országod, a Te választásod” címmel), amelyben a fennálló regionális szervek megerősítését javasolták. A Kormány ebben a dokumentumban nyilatkozott először a választott regionális kormányok létrehozására vonatkozó kötelezettségvállalásról.
A devolúció megvalósításának folyamatát innentől célszerű a különböző országokra lebontva vizsgálni, mivel azok megvalósítása, támogatottsága és hatékonysága is változik az egyes területeken, amelynek legfőbb oka a népek közötti kulturális és berendezkedésbeli különbségekben rejlik.
Wales
Wales az Egyesült Királyság része, államfője a mindenkori brit uralkodó, napjainkban II. Erzsébet. A végrehajtó hatalmat a királynő a Nemzetgyűlésre delegálta, ahol a miniszterek a walesi koronát képviseli.
Wales miniszterelnöke 2009. december 1-je óta Carwyn Jones.
Wales államtitkára a brit kormány tagja, és ott a walesi ügyeket képviseli, 2012. szeptember 4-e óta ezt a tisztséget David Jones tölti be.
Hivatalos nyelv az angol és a walesi, fővárosa Cardiff, pénzneme az angol font.
Története
A normannok 1066-os győzelme után az ország függetlensége fokozatosan megszűnt. 1282-ben I. Edward csatában legyőzte II.Lelewelynt, az utolsó független walesi herceget. (Ezt megelőzően természetesen zajlottan már csaták a két nemzet között, de ezek most nem tartoznak szorosan a témához, így mellőzném azok ecsetelését.) Ezt követően, 1284. óta a mindenkori walesi herceg egyben az angol trón első számú örököse.
Az országot hivatalosan 1535-ben csatolták Angliához VIII. Henrik uralkodása alatt (akinek családja egyébként maga is walesi volt, eredeti családnevük Meredith-up-Theodor).
Az 1746-os Wales és Berwick törvény kimondja, hogy minden törvény, ami Angliában életbe lép, az automatikusan Walesben (és az angol-skót határon lévő Berwick városában) is életbe lép, ha a törvény másként nem rendelkezik.
E rövid történelmi áttekintés alapján látható, hogy Wales már elég korán elvesztette függetlenségét, és az évszázadok során, amit elnyomásban töltött nagymértékben beépült az angol birodalomba, mely jellemezni fogja a későbbi devolúcióhoz való hozzáállását is.
A kezdetek
A XX. században a walesi nemzeti mozgalom újjáéledt. A mozgalmat a Plaid Cymru (Wales nemzeti pártja) vezette, mely nagyobb autonómiát akart szerezni Walesnek Angliától. 1955-ben azokra a területekre, melyeken angliai törvények voltak érvényben, az Anglia és Wales kifejezést kezdték használni. Később ez a törvényhozásban is megjelent, mert minden jogi vonatkozású iratban az “Anglia és Wales” kifejezést kellett használni, jelezve ezzel azt, hogy Waleset önálló egységként kezelik.
1962-ben megalakult a Walesi Nyelvi Társaság, hogy megakadályozzák a nyelv kihalását. 1966-ban a Plaid Cymru először jutott be a parlamentbe. Rövid ideig a nacionalista mozgalmak, például a Szabad Wales Hadsereg terrorhadjáratot folytatott.
1969-ben érvénytelenítették a Wales és Berwick törvényt.
1964-ben felállították a Wales Hivatalt (Welsh Office), melynek feladata a Walesszel kapcsolatos ügyek képviselete volt Westminsterben. A Hivatalt azonban 2003-ban összevonták más hivatalokkal (arra hivatkozással, hogy a devolúció miatt már nincsen rájuk szükség).
A népszavazás
Ezek után 1997-ig, a devolúcióról szóló népszavazás kiírásáig semmi jelentős nem történt.
A walesi devolúcióról szóló elképzelések szerényebben voltak, mint Skóciában, mert Wales minden harmadik polgára Angliában született, s csak minden ötödik beszéli az ősi walesi nyelvet, ennélfogva a közvélemény is jóval megosztottabb volt a kérdésben. Itt mutatható ki legjobban a több száz évnyi elnyomás hatása, továbbá az, hogy Anglia és Wales gyakorlatilag 1535 óta ugyanazzal a jogi-politikia-közigazgatási rendszerrel rendelkezik. A walesi választási kampány egyébként iskolapéldája volt annak, hogy nem szabad választási kampányt folytatni. A Munkáspárt a különböző személyi problémák nyomán szinte ráerőltette saját vezetőjelöltjét a walesiekre, aki ott egyáltalán nem volt népszerű. A helyiek végig azt élték át, hogy már megint a központ akarja megmondani, hogy mit csináljanak.
A népszavazást 1997. május 6-án tartották, igen alacsony (éppen csak meghaladta az 50 %-ot) részvételi aránnyal, és az „igen” szavazatok száma mindössze 0,6 %-al haladta meg a „nem” szavazatok számát.
Azt, hogy az emberek ilyen kevéssé voltak lelkesek a devolúció ötletétől talán az is indokolja, hogy a walesi devolúció jóval alacsonyabb rendű volt, mint a skót: a cardiffi nemzetgyűlés (National Assembly for Wales) csak a számára kijelölt ügyekben intézkedhetett, és ezen ügycsoportok jóval szerényebbek voltak, mint ami lelkesedésre adott volna okot.
Intézményrendszer
A devolúció megvalósítását támogató intézményeket Walesben a Government of Wales Act (1998. c. 38.) hozta létre, vagy alakította át a megfelelő módon. A törvény lefektette a Nemzetgyűlés (National Assembly for Wales – Senedd) létrehozásához szükséges alapokat, mely első ülését a választások után két hónappal tartotta.
Az új rendszert egyébként úgy alakították ki, hogy a pártok kénytelenek legyenek az együttműködésre. A Munkáspárt cardiffi képviselői kezdetben nem mutattak túl nagy hajlandóságot a koalícióra egyik partnerrel sem. Azt mondták, ők kisebbségben is tudnak kormányozni, hiszen – ahogy akkoriban volt – nem kell nap mint nap törvényeket hozniuk.
A westminsteri parlament megtartotta az elsődleges törvénykezési jogokat Walesben, így a walesi nemzetgyűlés kevesebb hatalommal rendelkezett, mint a skót parlament, éppen ezért a nemzetgyűlési viták középpontjába került a skótokéhoz hasonló jogok megszerzése.
A Nemzetgyűlés 2002-ben a szerepek tisztázását javasolta közte és a miniszterek között. 2004-ben a Nemzetgyűlés által felállított Richard Bizottság további devolúcióra tett javaslatot, mely két fő területet is érintett, elsődleges törvényhozási hatalom átruházását bizonyos területeken, valamint a választási rendszer arányosabbá tételét.
2005 nyarán már tárgyalta a kérdéseket Westminster, melynek során a választási rendszer arányosabbá tételét elvetette, viszont a hatalom átruházás terén engedményeket tett (az engedélyezésről 2006. július 25-én tudósítottak az angol lapok): önálló szervvé tette a walesi kormányt (Welsh Assembly Government, melyet a 2006-os Government of Wales Act vezetett be, és amely 2006. július 26-án kapta meg a királyi jóváhagyást), mely korábban a Nemzetgyűlés egyik bizottságaként működött. A kormány önálló szervvé vált, elkülönülve a törvényhozói ágtól.
Ugyanígy a 2006-os Government of Wales Act vezette be azt a szabályt, ami a lehető legnagyobb hatalomátvételt biztosítja Westminsterből a Nemzetgyűlésnek. Akkoriban ezt az eseményt az akkori miniszterelnök, Rhodri Morgan, valamint az abban az időben a walesi államtitkári feladatokat ellátó Peter Hain, mint „új hajnalt” üdvözölte.
Természetesen a dolgok tovább folytak, és Wales további jogok megszerzését tűzte ki célul. 2010. február 9-én a Nemzetgyűlés tagjai egyhangúlag döntöttek egy újabb népszavazás kiírása mellett további jogok, és jogalkotási hatáskörök megszerzését illetően. A kormány támogatta a referendum kiírását, melyet 2011. március 3-án tartottak, és amely során az „igen” szavatok győzedelmeskedtek.
Ennek megfelelően a Nemzetgyűlés elfogadott egy rendeletet, amely 2011. május 5-i hatállyal életbe léptette az új jogokat, ilyenformán a Nemzetgyűlés az eredeti devolúciós területeken csaknem 20 témakörben alkothat jogokat.
2012. november 19-én Paul Silk alsóházi képviselő (korábban a Nemzetgyűlés tagja) javaslatot tett arra vonatkozóan, hogy Westminster még több támogatást adjon Walesnek, hogy az meg tudja valósítani az infrastruktúra fejlesztését, továbbá javaslatában szorgalmazta, hogy a korona nagyobb adókivetési jogot biztosítson a Seneddnek, ezzel közelítve jogállását a skót parlamentéhoz. Ezen javaslat tárgyalása folyamatban van, de mindenki bizakodik vele kapcsolatban, mivel a devolúcióhoz való hozzáállás nagyban megváltozott az utóbbi időben, melyre legjobb példa James Cameron miniszterelnök és konzervatív politikus kijelentése volt, aki biztosított mindenkit, hogy sem a mostani, sem a jövőbeni konzervatív kormányzás nem állja útját a fejlődésnek.
A fenti javaslattal kapcsolatban született meg a The reluctant dragon című cikk a The Economist honlapján, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a devolúciónak meglehetősen kicsi a támogatottsága Walesben, és hogy amíg ekkora a függőség Angliától, az nem is lesz nagyobb. A cikk felvázolta továbbá a tájegységek közötti nagy különbséget, miszerint míg Cardiff virágzik, addig például az olyan városok, mint Merthyr Tydfil stagnálnak, vagy romlanak.
A cikk elég éles visszhangot váltott ki, és sok bírálatot is kapott, részrehajlónak és megalapozatlannak titulálták, melyet elsősorban azzal igazoltak, hogy a legutóbbi népszavazáson a devolúciós tevékenységek támogatottsága több, mint 60 %-os volt, amely azért nem elhanyagolható.
Összegzés
A devolúció folyamata a kevesebb autonómia ellenére Walesben tűnik a legzökkenőmentesebbnek. A Nemzetgyűlés folyamatosan terjeszti hatáskörét a korábban kormányzati vagy önálló intézményekre, valamint átvesz feladatokat a sport, művészetek és a vidékfejlesztés területén.
A korábbi intézkedések alapján Cheryl Gillian (korábbi walesi államtitkár) 2006-ban azt nyilatkozta, hogy „A devolúció segített egy sokkal határozottabb walesi identitás kialakításában.” (Ic Wales, 2006. július 31.)
Tekintettel azonban arra, hogy az intézkedéseknek köszönhetően a walesiek most már minden korlátozás nélkül használhatják saját nyelvüket azt javasolnám, hogy aki Walesbe készül, az készüljön fel alaposan, mert ahogy mondani szokták, ott semmire nem megy az ember angol térképpel.
Források:
Kaiser Tamás: A devolúciós folyamat alternatívái és kihívásai Nagy-Britanniában (Valóság, 2002/4.; 79-91.o.)
Tóth Vali: Demokrácia alulnézetből (London, 1999. július)
Koller Inez: A devolúció folyamata az Egyesült Királyságban (2006.)
www.walesoffice.gov.uk/devolution
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: